Felejthetetlen emléketek szívünkben örökké él.
Amíg szívünk dobog, emléked bennünk élni fog.
Nyugodjatok békében.
Végtelenül szerettünk, soha el nem felejtünk.
Emléketek megőrizzük.
Drága emléke szívünkben él.
Bánatos szívünk fájdalomtól vérzik.
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek szerettét fedi e sírhalom.
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja mi az igazi fájdalom.
Míg élek létezel nekem.
Csak az hal meg, akit elfelednek.
Más világ most ahol él, más a szó és más a fény.
Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.
Emlékük örökké élni fog.
Te messze vagy, de hangod befonja álmom, s szívemben nappal újra megtalálom.
Egyetlen titka volt jóságos lelkednek: mosoly, hit és tiszta szeretet.
Veled csodálatos és könnyű volt az élet.
Ha majd a mi szívünk is megszűnik dobogni, ide jövünk hozzád megpihenni.
Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.
Szereteted szívemben örökké élni fog.
Szeretetünk kísérjen.
Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram.
A szeretet őrzi az emléket.
Az Úr énnekem őrző pásztorom.
Nem haltál meg csak előre mentél.
Távol vagyunk tőled gyönyörű virágunk, a Te két szép szemed álmunkban is látjuk.
Akkor is jólesik, ami árva kis szívünknek, mert mi igazán szeretünk Téged.
Jól csak a szívével lát az ember.
Némán állunk e sírhalom felett, zokogva áldjuk emléked.
Egy tragikus pillanat megölte szívedet, melyben nem volt más csak jóság és szeretet.
Mikor elfáradtam fájt nekem már minden, a jó Isten átölelt, magához vett engem.
Sírva jöttünk e világra, sírás közt költöztünk el.
De ha jutottunk boldogságra, semmit sem vesztettünk el.
Szemünkben látjuk arcodat, fülünkben halljuk hangodat.
Bennünk így maradsz meg örökre, örökké szeretve.
Sorsunk elválás, hitünk találkozás.
Álmodj szépet gyermekem, álmodd tovább az életed.
Szenvedésünk véget ér, ha majd itt álmodunk veled.
Ne csüggedj el, ha sújt fájdalom, Jézusnál van vigasz és oltalom.
Olyan csend van itt nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.
Itt a földön nagy szeretetben éltetek,
Megpihenni e csendes helyre tértetek.
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik,
És el is jutott a nyugalmas ágyig.
Elcsitul a szív, mely értünk dobogott,
Elpihen a kéz, mely értünk dobogott.
Lelkünkben élni fogsz, míg szívünk dobog,
De Te számunkra nem leszel halott.
Nem volt nagy és kiváló,
Csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
Mikor az erőm elhagyott,
És a lelkem roskadozva vittem,
Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten.
Így múlnak el napjaim csendesen,
Míg magadhoz nem ölelsz életem.
Én már pihenek,
Utamnak végére értem.
Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,
Hogy elrepítsen – mikor megszülettünk elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.
„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben, Továbbélhetek. „
S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
Teszem, mivel egyetlen menedékem ez,
Hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.
Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok.
Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok.
És ha a szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.
Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.
Ha emlegettek köztetek leszek,
De fáj látnom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok.
Születés, élet, halál,
Mind kimérettet nekem,
S hogy Te mellettem voltál,
Egy világ volt így velem.
„Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik.”
Elfáradtál az élet tengerén,
Pihenj csendben a föld lágy ölén.
„Ha ránézünk sírodnak kövére,
Szorgalmas munkádnak e sír lett a bére.”
Béke poraikra.
Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt,
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.
Küzdelem és szenvedés volt az életünk,
Legyen nyugodt csendes pihenésünk.
Emléked szívünkben örökké élni fog.
„Elmentél életed legszebb korában,
Itt hagytál bennünket bús árvaságban.”
Küzdelem volt életünk,
Fogadd be lelkünk,
Ó mennyben Istenünk.
„Még most is hallom hangodat,
Érzem kezed, hogy most is simogat.”
Az Úr énnekem őriző pásztorom.
A jó szülőket feledni nem lehet,
Míg élünk, ide hív a szeretet.
Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet.
Amely nem ismert mást csak a szeretetet.
Tetted – rendkívüli – mert a hivatás a felelőssége
Az életösztönt is legyőzte!
Amíg éltek, értünk küzdöttek
Amíg élünk, nem felejtjük tettüket.
Megpihenni tértem, éltem alkonyán.
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám…
Az nem hal meg, kit eltemetnek
Csak az hal meg, kit elfelednek.
„Boldogok, akiknek szívük tiszta:
Mert ők az Istent meglátják…”
„Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára,
A fájó szívű szülők helyett
Te vigyázz az ő álmára”
„Kis szívednek gyors lüktetése,
Rövid kis életednek lett befejezése.”
„Olyanok voltunk mi is, mint ti,
Olyanok lesztek majd Ti is, mint Mi.”
„…Por és Hamu…”
Mint vadra a vadász, ki lesben áll,
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.
„Bánatunk végtelen, mert itt hagytál
Bennünket hirtelen.
Emléked szívünkben örökké élni fog.
„Drága szép emléked örökké közöttünk él.”
Nehéz – e kő, de nehezebb a bánat,
Mely szívére borult az egész családnak.
„Pihenj csendesen.”
Szívük nemes, kezük dolgos,
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.
Csak az hal meg, akit elfelednek,
Örökké él, kit nagyon szeretnek.
„Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Az nem tudja mi az igazi fájdalom.”
Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot,
Elment fiatalon, fehéren,
S fekete gyászt hagyott.
Miért szakított bimbót a halál,
Mikor hervadt virágot is talál…
Bimbó voltál édes kis gyermekünk,
Mikor a halál elrabolt tőlünk.
Angyal lettél, ez az egy vigaszunk,
Imádkozzál értünk, korán letört virágunk.
„Fiatal életed elvették tőlünk,
De a lelked velünk marad. Szeretteid”
Ó kegyetlen halál
Miért vittél bimbót,
Mikor hervadt rózsát is találsz.
Miért vett bimbót a halál,
Amikor hervadt rózsát is talál.
Reményünk csillagát fedi – e sírhalom,
Emlék keresztje rá szülői fájdalom.
„Korán szakított le az élet vihara,
Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!”
„Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba,
Szerető Szüleid bánatban itt hagyva.”
Te voltál a szemünk fénye, csillaga,
Jézuskának kicsi kis angyala.
„Életed hajnalán letört a halál,
Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.”
Oly hirtelen elrabolt a halál,
Szívünkben örök fájdalmat hagytál.
Betütípusok
Keresztek
Sírversek